PÉCSI SÉTA...

PUSZTABÁNYA - GLASHÜTTE

Pusztabánya valamikori település a Keleti Mecsekben, ma a mecseki túrák egyik kedvelt pihenőhelye.

Pusztabánya mintegy 400 méteres magasságban fekszik, a Hidasi-völgy völgyfőjének oldalán emelkedő fennsíkon, kora kréta homokkő és bazalt alapkőzeten. Gépkocsival a Zobákpusztánál kezdődő erdészeti úton közelíthető meg. Gyalogosan a leggyakoribb útvonal Hosszúhetény, illetve a szomszédságában lévő Püspökszentlászló felől vezet Pusztabányára (Püspökszentlászlóról mintegy 2 km-es erdei séta).

Hosszúhetény felől végighaladva Püspökszentlászlón, a falucska végén a kék háromszög jelű útra kell rátérni. Egy mezőn, aztán fák közt visz az út, a Kis-tóti-völgyön keresztül a Daragói Nagy forráshoz, ezután lassan emelkedik az út és balról lesz a rekonstruált üveghuta.

Végigmegyünk a falu egyetlen utcáján, melynek csak a hegy-felöli oldalán állnak házak, a másik oldalon csupán az öreg harangtorony árválkodik. Az utolsó ház után (7,5 km) jobbra, a kék háromszög jelű útra térünk. Széles mezőn, majd fák közé érve a Kis-tóti-völgyön a Daragói Nagy forráshoz érünk. Az út fokozatosan emelkedik, nemsokára meglátjuk balról az üveghuta-rekonstrukciót és egy régi kemence maradványait (9,5 km).

Pusztabánya egyike a környék azon településeinek, ahol valamikor üveget fújtak a német bevándorló lakosok. Ennek a foglalkozásnak az emlékét mai is őrzik a közeli falucskák német nevei. A ma is lakott Kisújbányától (Neuglashütte) és Óbányától (Altglashütte) eltérően Pusztabánya teljesen elnéptelenedett, házaiból már semmi sem látszik. Valamikor kb. kétszáz lelkes falu lehetett, 'Vitriaria' néven, amit a Bajorországból és a Fekete-erdő vidékéről betelepített üvegművesek népesítettek be. A közelben kvarchomok bánya volt, amire szükség volt az övegkészítéshez.

Egyes vélemények szerint Kisújbányát a továbbvándorló pusztabányaiak alapították, miután környékükön megfogyatkozott a kemencék fűtéséhez szükséges fa. Ma sűrű erdő borítja.

Ezen a helyen az 1780-as és az 1810-es évek között fújtak üveget. Amikor a tüzelőfa megfogytával az üvegfújók elmentek, a helyen nem maradt állandó település, így senki nem használta fel a kemencék építőanyagát másra és fennmaradhattak.

A Pusztabányai réten ma kulcsosház és vadászház áll. A környező erdőkben 18. századi üvegfújó kemencéket tártak fel. Ezek közt van, amit működőképes állapotba hoztak és időnként használatba is vesznek kéküveg fújására. Története tájékoztató táblán olvasható. A kemencemaradványokat a Mecseki Erdészeti Zrt  gondozza ipartörténeti emlékhelyként.

A hosszúhetényiek és püspökszentlászlóiak májusban majálist szoktak tartani a pusztabányai réten.

Az üveghuta felújítására 1995 nyarán került sor, a Mecseki Erdészeti Rt. támogatásával. Az Országos Erdészeti Egyesület éves vándorgyűlésére készült el. A régi kemencék romjai mellett felépített két kemencében Asztalos Erzsébet üvegművész irányításával hutakék üveget készítettek, hatnapos felfűtés után.

A nagy tisztáson, a kulcsos turistaháznál látható Szatyor Győző pécsi faszobrász Életfa című alkotása.

Rövid erdei séta Pusztabányáról a természetjárók közt népszerű Hidasi-völgy.

ZENGŐVÁRKONY...

Dallamos nevű, varázslatos szépségű település a Keleti-Mecsek lábánál meghúzódó Zengővárkony. A dús lombú erdők által óvott, takaros gyümölcsösökkel körülölelt, kacskaringós patakkal tarkított falu legnagyobb büszkesége a messze földön híres szelídgesztenyés. Az első gesztenyefákat még a törökök elől menekülő magyarok ültették, így ma számos 5-600 esztendős, hatalmas famatuzsálemmel találkozhatunk. A helybeliek megkedvelték a különleges mediterrán fát, egyre többet ültettek belőle. Így a gesztenyés lassacskán 40 hektárnyi területen terjeszkedett el.

A község története a régmúltig nyúlik vissza, a régészek legfontosabb leletét, egy őskori agyagszobrocskát, ma Zengővárkonyi Madonna néven Pécsen a Janus Pannonius Múzeumban őrzik. A Pécsváradi Apátság alapítólevele szerint a területet Szent István adományozta a monostornak. Az Árpád-kori oklevelekben Villa Varkun, Warkun, majd Varkon néven említik, lakói az apátság nemes jobbágyai voltak. A falu magyar lakossága túlélte a török hódoltság nehéz évtizedeit is, sőt, egyes feljegyzések szerint az oszmánok elöl menekülő görögök is betelepedtek a Zengőalja védett erdeibe. A törökök kiűzését követően a színmagyar községbe a XVIII. század végén több német család is beköltözött. A református templomot 1787-1802. között építették, ma műemléki védettséget élvez.

Legfontosabb helyi hagyományuk, a Leányvásár fontos összekötő kapocs. A több száz éve kialakult szokást ahogy Fülep Lajos írta, a kálomista búcsút- most is Lukács napján tartják. Manapság kétévente Leányvásár címmel, a köztes esztendőkben Gesztenyeszüret a Zengő alján elnevezéssel szervezik a mulatságot. A húsvéthoz is számos helyi szokás kapcsolódik. Virágvasárnap az asszonyok közösen, ősi, viasszal rajzolt motívumokkal festik gyönyörű hímes tojásaikat. Régi minták köszönnek vissza a helybeli szőtteseken is.

A hosszan kanyargó Arany János utcán sétálva számos század eleji lakóházat, gazdasági épületet láthatunk, amelyek közül több is védett népi építészeti emlék. A Tájházat a Kossuth Lajos utcában találjuk. A műemlék jellegű lakóházban a jellegzetes használati tárgyakat, bútorokat gyűjtötték össze. A tájház udvarán álló pajtában nyílt meg az országban elsőként a Míves Tojásmúzeum, amelyet a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal támogatásával, a magángyűjtő dr. Nienhaus Rózsa, Zengővárkony önkormányzata és a kézművesek összefogásával hoztak létre.