IRÁNY VONYARCVASHEGY...

A vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolna hazánk egyetlen halászkápolnája.

A 136 méteres dolomitképződmény valaha sziget volt. A 13. században a dombtetőn kis vár épült, amely a történelem viharában a kis kápolnát kivéve szinte teljesen megsemmisült. A néphit szerint a kápolnát 1729-ben építtette az a 40 halász, akik szerencsésen megmenekültek egy pusztító balatoni viharból. A kápolnához fűződő legenda mese és valóság keveredése.

Az épület mellett egy régi temetőhely található. A műemlék jellegű épület környékéről gyönyörű kilátás nyílik a Keszthelyi-hegységre és a Balatonra, a keszthelyi öböltől a berényi partokig, de csodálatos a kilátás a „tanúhegyekre” Szigligettől Badacsonyig.
E táj csodálatos szépsége, a kápolna és legendája sok írót és költőt megihletett.

40 halász emlékhely

A 40 halász emlékhelynél minden évben elhelyezik az emlékezés koszorúját az egykor élt balatoni halászok a tiszteletére.

A vashegyi emberek a múlt század közepéig a Szent Mihály-domb oldalában levő temetőbe temetkeztek, mely mellett egy halottasház is állt. Az idők folyamán a temető elhagyatottá, a halottas ház omlataggá vált.
A múlt század kilencvenes éveinek elején Vonyarcvashegy Önkormányzata elhatározta, hogy a korábban mellőzött Szent Mihály-dombot településünk turisztikai kínálatába bevonja. Tatarozták a Szent Mihály-kápolnát, a dombra járás megkönnyítésére aszfaltos utat építettek a domb oldalába, a halottasházat pedig felújították Szerdahelyi Károly építész tervei alapján. Mivel a kápolna létrejöttéhez egy halászlegenda kapcsolódik, így a megújult halottasházban Németh János Munkácsy-díjas keramikusművész által készített kerámia domborművet helyezték el, mely a halászlegendát ábrázolja.
Az építkezés befejeztével az önkormányzat célul tűzte ki a domb turisztikai életének elindítását. Ezért a Művelődési Ház és Könyvtár kezdeményezésére, annak szervezésében 1994-ben elindította a 40 halász emléknap- a balatoni halászok napja rendezvénysorozatot, melyet minden év augusztus elején tartanak meg a balatoni halászság közreműködésével. Ez a programsorozat adta a a legenda alapján a 40 halász emlékhely elnevezést az egykori halottasháznak, melynél minden évben elhelyezik az emlékezés koszorúját az egykor élt balatoni halászok a tiszteletére.

Cser-Völgyi Pihenőhely

Egy természetes (csertölgyekkel szegélyezett)   bejáró a vonyarci Cseri erdőbe. Itt ágazik el az út háromfelé, de egyenesen  haladva a Cser völgyben a Büdöskúti pusztára vezet fel a zöld  turistajelzés. 

Fénykereszt és Keresztút

GPS: 46.763854, 17.321835 

A 7,38 m magas fénykereszt a Csándor-hegy tetején található, melyről felejthetetlen balatoni panoráma tárul a látogatók elé.. Az odavezetű sétaút a hegyen lévő gyönyörű erdőt szeli át.

Kitaibel kilátó - GPS: 46.766941, 17.322822 

A balatoni riviéra egyik kiemelkedő pontján, a pados dolomitból felépülő 225 m magas hegyen 2002-ben építette meg a Vonyarcvashegyi Önkormányzat segítségével a Balaton-felvidéki Nemzeti Park az új kilátót.

 

Balatoni halászok emlékműve - 1999-ben létesült a Balatoni Halászok parkja, amely a turisták kedvelt emlékfotó készítő helyévé vált.

PÉLIFÖLDSZENTKERESZT...

Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely. Bár története csak mintegy három évszázadra tehető vissza, mégis Komárom-Esztergom megye egyik leglátogatottabb kegyhelye, ősi zarándokhely, mely a 633 méter magas Gerecse nyúlványa és a 374 m magas Öregkő hegy lábánál fekszik. Zarándokhelyi jellegéről a Visitatio Canonica azt írja, hogy 1730. május 30-án egy sántán született gyermek itt csodálatosan meggyógyult.

Péliföldszentkereszt Bajót községtől 4 km-re fekszik. Megközelítése: a 10-es úton haladva Dorog-Tokod-Péliföldszentkereszt, vagy Nyergesújfalu-Bajót-Péliföldszentkereszt.

Először Pél - Pély néven 1265-ben említik egy oklevélben, mint népes települést. 1291-ben a Szentes-Magócs nemzetség birtoika. 1371-ig az Osli nemzetségből származott Kanizsaiaké volt, utána királyi birtok lesz, majd 1388-ban Zsigmond király az akkori esztergomi érseknek, Kanizsai Jánosnak adományozza. Attól kezdve Péliföld egyházi birtok.
Hajdanán a templomos lovagrend háza álllt itt, amely valószínűleg még a török idők előtt pusztulásnak indult, de középkori templomának romjai 1700 elején még álltak a mai templom helyén. A romok közé több jámbor remete vonult vissza a világ elől.

A leromlott állapotú templom helyér 1735-ben épült fel a ma is látható, barokk jegyeket viselő templom. Az építtető Eszterházy Imre hercegprímás két búcsúnapot engedélyezett: május 3-án a Szent Kereszt megtalálásának ünnepén és szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. 1735-től hivatalosan is búcsújáróhely.1763-ban a szegényes remetelak megüresedett. Helyére Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtet a nazarénusoknak. Nem sokkal később megépült a "kocsmaház" az idesereglő búcsús nép számára.
A nazarénusok 1763 - 70 között működnek itt. Emléküket a vörös márvány főoltár előlapjába belefaragott az "INNR" betűk őrzik.   A nazarénusok után a pálos rend letelepedését kísérelte meg Simor János hercegprímás, először 1866-67, majd 1903-1906 között, de ezek sem tudtak itt meghonosodni, és csakhamar elköltöztek.

1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága veszi át, ami a kegyhely életébe állandóságot és felvirágzást hozott. Az Olaszországban 1901-1913 között működő a Szent Istvánról nevezett Magyar Szalézi Intézet mintegy 40 alsógimnazista növendéke szalézi tanáraikkal, nevelőikkel együtt a felsőolaszországi Cavaglia városából 1913 novemberében átköltözött  Szentkereszt földszintes kolostorépületébe. Négy gimnáziumi osztálynak megfelelő fiúnevelő intézet működtetését is vállalták. A szalézi papok, szerzetes testvérek, és később a szerzetes-növendékek gondozták a kegyhelyet  és a mogyorósbányai fíliát.

1925-ben a kolostor nyugati frontján emeletet húztak. A belső udvar (quadrum) egy részéből étkező és színjátszó termet alakítottak ki. 1925-től a szalézi rend körülbelül 40 teológusának anyaháza lesz.

A kolostortól északra 1932 körül manzárdos főiskolát építettek (Don Bosco Ház).
1943-ban elkészült az egyemeletes, tágas zarándokház is a kolostortól nyugatra (Ifjúsági Ház).
1950-ben a szalézi rendet is feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, gondozottjai a szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ vadászháza lett.

1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzá tartozó létesítményeket.

BICSKEI SÉTA...

Az ismert és bizonyítható adatok szerint Bicske - korabeli változatok alapján Bykche, Biccke, Bykcze, Biczke, Bitske - már 1306-ban létezett, amikor Botond fiai, leszármazottai, János és Péter, bicskei birtokukon engedélyt kaptak vámszedésre. A Bykchei család adataival viszont már 1258-ból is találkozhatunk: ennek több generációja több uralkodó alatt gyarapította a család birtokait. A székesfehérvári István Király Múzeum kutatásai szerint a Bicskei-medencében, a Szent László-patak mentén már a honfoglalás előtt is voltak települések. A különböző adománylevelek bizonyítják, hogy a Bykchei család birtokaival, a terület helyzetével, változásaival, tulajdonjogával évszázadokon át foglalkoztak.

A középkori adatok között említésre méltó a Bicskei család részére 1443. június 10-én kiadott "Pallosjog", amely elismeri I. Ulászló híveinek, Bicskei János fiainak (Benedek, György, Mihály, István és János) hűségét, s a pecsétes írás felhatalmazza őket arra, hogy a birtokon törvény szerint saját maguk is eljárhassanak. A mohácsi vész után, a török hódoltság idején (1541-1686) Bicske is török uralom alá jutott. Székesfehérvár 1543-i eleste után Bicske és vidéke Komárom megyéhez került. A zűrzavaros időkben ez a település, illetve lakossága is sokat szenvedett.

A település 1773-ig volt falu, 1773-tól 1871-ig mezőváros, illetve 1872. január 1-jétől nagyközség. Közben 1688-tól 1877-ig járási székhely. 1877-től 1946-ig a váli járáshoz tartozik, majd 1947-től 1983. december 31-ig, a járások megszűnéséig ismét járási székhely. A korábbi századokban Fejér megyéhez tartozott, majd 1647-ben Komárom megyéhez került. 1693-tól folyamatosan Fejér megyei terület. 1984. január 1-jétől városi jogú nagyközség, 1986. január 1-jétől város.

A város kultúrtörténetének jelentős személyiségei a Batthyányakon kívül Nagy Károly (1797-1868) csillagász, matematikus, reformkori természettudós.

Barsi József (1810-1893) Bicskén elő plébános, forradalmár.

Forgács Antal (1910-1944) költő, újságíró.

Kerecsendi Kiss Márton (1917-1990) költő, filmforgatókönyv író, az első cigányiskola igazgatója.

Lakatos István (1927-2002.) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth díjas költő.

Jakab István László (1905-1989) akvarellfestő, a Bicske története c. könyv írója és Móser Zoltán fotóművész.

Bicskén járt Csokonai Vitéz Mihály, aki itt kezdte meg a népdalgyűjtést Kovács Sámuel református rektor vendégeként.